A spanyol válogatott az Európa-bajnokság során a harmadik, számára már tét nélküli csoportmeccset kivéve végig ugyanazzal a kezdő tizeneggyel szerepelt - a döntőben azonban David Villa sérülése miatt változott az összeállítás, és az a Francesc Fabregas került be a gárdába, aki addig csak csere volt. Az Arsenal FC középpályása elfogadta, hogy a kispadról beállva is segítheti együttesét, és az olaszok elleni negyeddöntőben magabiztosan hajtotta végre a sorsdöntő büntetőt. Interjú.

- Ön döntött úgy, hogy vállalja az ötödik tizenegyes elvégzését az olaszok elleni negyeddöntőben?
- Nem, a kapitány a lefújás után kijelölte, hogy kik fogják rúgni a büntetőket. Én 15 éves korom óta egyetlen tizenegyest sem rúgtam, de biztos voltam benne, hogy nem fogok hibázni.
 

- Luis Aragonés elmondta, hogy tisztában volt vele: ön régóta nem végzett el büntetőt, de ismerve a rúgótechnikáját és az önbizalmát, mégis önre bízta a sorsdöntő tizenegyest...
- Amikor megtudtam, hogy én leszek az ötödik ítéletvégrehajtó, rögtön tudtam, hogy ez akár a döntő tizenegyes is lehet. Persze tisztában voltam vele, hogy akár korábban is eldőlhet a dolog, de sejteni lehetett, hogy az én büntetőm kulcsfontosságú lesz. De nyugodt voltam, az edzéseken sokat gyakoroltuk a tizenegyeseket, és mint kiderült, ez jól is jött.

- Kívülről úgy tűnt, mintha mondana magának valamit, miközben odament a labdához.
- Igen, beszéltem saját magamhoz... Azt mondogattam: "Mindenkinek meg kell mutatnom".

- Megmutatni, hogy mit is ér?
- Nagyon nehéz beverekednie magát az embernek egy olyan csapatba, amely tele van kiváló futballistákkal, minden lehetőséget ki kell használni, ami adódik. Tudom, hogy sokan nem bíztak a képességeimben, és úgy éreztem, most megmutathatom az egész világnak, hogy képes vagyok megbirkózni a felelősséggel, hogy kész vagyok a megmérettetésre. Mindenkinek meg akartam mutatni, hogy bízhatnak bennem. Korábban nagyon sokat beszéltek arról, hogy a teljesítményem csak a kispadra elég. Az a pillanat, ahogy odasétáltam a labdához, és ahogy berúgtam a tizenegyest, az egész világot jelentette a számomra.

- Még mindig úgy érzi, hogy bizonyítania kell?
- A legfontosabb, hogy valamit hozzátehessek a csapat eredményességéhez. Nem számít, ha csak fél órát kapok, vagy csak öt percet, esetleg végig a kispadon ülök, ha ez segít a csapaton. Aragonés azzal, hogy engem jelölt az utolsó ítéletvégrehajtónak, megmutatta, hogy bízik bennem. Ez nagyon sokat jelent nekem.
 

- Oda rúgta a tizenegyest, ahová szerette volna?
- Az edzéseken általában a kapus jobb kezéhez szoktam helyezni a büntetőt, de most az utolsó pillanatban felnéztem, és láttam, hogy Buffon arra vetődik, ezért balra rúgtam a labdát. Úgy gondolom, hogy mindenki jól rúgta a tizenegyest tőlünk, még David Güiza is, akinek a próbálkozását Buffon hárította.

- Önöknél pedig Casillas remekelt...
- Ő a világ legjobb kapusa, ami már a torna előtt is világos volt, de ha valakinek kétségei lettek volna a dolog felől, akkor Iker megmutatta, hogy valóban ez a helyzet. Hatalmas előny vele egy csapatban futballozni. A spanyol válogatott ellenfelei ritkán kerülnek helyzetbe, de olyankor általában már csak a kapussal állnak szemben, így aztán nagy segítség egy olyan kapus, aki ilyen esetben is képes bravúrra. Az olaszok ellen éppen ez volt a helyzet. Van, aki azt mondja, hogy Casillas szerencsés - szerintem ez nem szerencse, hanem tudás.
 

- Az olaszok kiverésével megtörték a spanyol válogatottat sújtó átkot. Ez mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy meg sem álltak a végső győzelemig?
- Erről az átokról, meg pszichikai gátról csak az újságírók beszéltek, nekünk eszünkbe sem jutott a negyeddöntőre való felkészülés közben. Csak azzal foglalkoztunk, hogy ez a következő mérkőzés, amit meg kell nyernünk.

- Egyesek szerint az olaszok ellen csúnyán játszottak. Erről mi a véleménye?
- Nem csúnyán játszottunk, hanem jól. Veszélyes kontrákat vezettünk, főleg a második félidőben. Az olaszok elsősorban Luca Tonit keresték az előreívelésekkel, illetve igyekeztek érkezni a második hullámban, mi pedig inkább lapos passzokkal operáltunk, mert ez a mi stílusunk.

- Mit tanult az Európa-bajnokság alatt?
- Hogy az embernek türelmesnek kell lennie, és ki kell várnia a megfelelő pillanatot. A kispadon nagyon ideges szoktam lenni, mert mindig játszani akarok. De úgy érzem, hogy a kontinensviadal alatt érettebb lettem. Kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak az új szerepkörömhöz, de rájöttem, hogy csereként beállva is nagyon fontos szerepem lehet.